Nem tudom, hogy vagytok vele, de én nem szeretem hallani az embereket. Lehet, hogy az embereket sem. De hallani, azt biztos nem.

"Milyen kenyeret vegyek?"
"Az tényleg megtörtént? Dedurvaaaaa"
"Persze, megyek, megborulunk. ADOM!!!4!!"
"Nem érted meg!? Az a testvérem! Vele már csaktán nem keféltem félre!!"

Megannyi fölösleges sok beszéd és a sok alja, indulatok, kedvességek, illedelmes hazugságok.

Akkor amúgy, ha szereted bezárni magadot a fejedbe, arra való ez a füles. Igazából magamnak vettem, de úgy mondják, minden eladó. Én mondjuk nem. Bár alkalmazott vagyok, bérből és fizetésből élő. Akkor azért nem vagyok eladó, mert már eladtak.

A Sparban vásároltam kettesezer forintért, adom vele a blokkot, az ára háromezeres forint, annyit keresek rajta, hogy ki sem merem írni szégyenemben.

Mondjuk a media marktban most pont ugyanennyi. Nincs érvem, hogy miért tőlem vedd meg. Inkább meg se vedd, lusta vagyok időpontot egyeztetni, meg csomagolgatni, meg ilyesmi. Inkább bezárom magam a fejembe, a környezetem meg traccspartizzon csak tovább, mindenkinek ami jár.