Az a vicces, hogy úgy próbálsz „hitelességet” méricskélni, mintha a használtpiac valami elit klub lenne, ahol a felhasználónév alapján osztják a diplomát. A vevőket általában az érdekli, hogy mit vesznek, nem az, hogy a hirdető neve mennyire tetszik egy random kommentelőnek.

A 8 GB‑os Kingstonos példád pedig nagyjából annyira releváns, mint amikor valaki azzal érvel, hogy „én még Windows XP‑n is elvoltam, minek ez a sok memória”. Attól, hogy neked elég, még nem válik univerzális igazsággá. Aki munkára, virtualizációra, nagy projektekkel dolgozik, annak a 96 GB nem luxus, hanem eszköz. Az AAA játékok pedig nem a világ közepe, bármennyire is szeretnéd így beállítani.

Az „agyhalott” jelződ meg szépen mutatja, mennyire kifogyott az érvekből a beszélgetés. Ha valaki nem a te szintedre optimalizálja a gépét, attól még nem válik ostobává – maximum nem a te kategóriádban mozog.

Az arany‑hasonlat pedig… hát, kreatívnak kreatív, csak épp semmi köze a valós piachoz. A RAM árát nem kilóra mérik, hanem teljesítményre, specifikációra, keresletre. De ha neked ez a mérce, akkor tényleg messziről elkerül a célközönség.

Összességében: ha nem kell, nem kell. De a sértegetés nem fogja olcsóbbá tenni, és nem is fogja igazolni az érveidet. A piac eldönti, nem a hangnem.