Vadiúj. megvétel után, csak a polcra lett ki rakva!
Postát én állom!
Bitcoinba is fizethetsz

Fecskendő, fehér (barna) por, öngyújtó, kiskanál, gumiszalag. Kellékek, ugyanakkor kezdet és vég, kilátás és kilátástalanság, menekülés és megérkezés. Ahogyan vesszük. Ahogyan sokan veszik. A `90-es évek (mármint 1990-es évek – ma már lehet, nem is annyira egyértelmű, ha nem írjuk ki a teljes évszámot) léha ártatlanságában teljesen vénán vágott bennünket egy olyan olvasmány, amely ugyan a teljes szabadságról és szabadosságról szólt, tette viszont mindezt szélsőségesen destruktív kulisszákkal, karakterekkel és cselekmény vonulatokkal. A Vonatlesők jöttek, láttak és lőttek. Belőtték, belelőtték magukat a köztudatba. Az 1993-as Trainspotting (koszos)fehér, vagy éppenséggel barna csíkokkal és adagokkal hasította ki magának a népszerűséget világszerte, így egyáltalán nem csoda, hogy a skót Irvine Welsh regényéből 3 évvel később Danny Boyle rendezett – azóta multiplikáltan kultkategóriába emelkedett – mozit Ewan McGregor főszereplésével, amely aztán mindkettejüket a világhírnévbe repítette. Az edinburgh-i junkie Mark Renton pályafutása a Trainspottinggal csak az első löketet jelentette: Welsh egy évvel később, 1994-ben az Acid House című elbeszélés- és kisregény-kötettel folytatta érintőlegesen a témát (bár itt a drog helyét szépen lassan a zene veszi át), hogy aztán a 2002-es Pornóban teljes egészében visszatérjenek a Vonatleső hősök az új „drog”, a szexipar őrlő malmai között.