Mint ahogy a képeken is látható, esztétikailag már nincs gyári állapotban, egyrészt a borítás és az előlapi LED-ek miatt. A sűrűbben használt LED-ek halványulása jellemző erre a modellre. Ezen pl. megfigyelhető, hogy az első tulajdonos a digitális coax bemenetet részesítette előnyben, míg én az 1-es számú optikait.
Az eredeti borítása az oldallapoknak az oly divatos “soft touch” volt, ami nem tudom hogyan, de még a zongoralakkos műanyagnál is gusztustalanabb tud lenni. Minden ujjlenyomat meglátszik rajta, no meg port törölni róla egy rémálom, mert a porszemcsék beleragadnak. Ráadásul amikor én megkaptam a NAD-ot, akkor szanaszét volt karcolva.

Ezért döntöttem úgy, hogy kínkeservesen, de lekapom a soft touch borítást, és újrafestem az oldallapokat. Végül plasti dipre esett a választásom, amit egyben le lehet húzni róla, ha már az is vállalhatatlanul kezd kinézni. Érzetre a plasti dip is gumiszerű, a NAD-on a festés viszont kifejezetten érdesre sikerült, amitől egyáltalán nem csúszkál az asztalon. De simogatni már biztos, hogy nem olyan kellemes mint régen…
A mostani festés vadiúj rajta, ld. a képeken.

65-ért ez egy igazán szuper kis ketyere! Monitor hangfalakat is hozzá lehet kötni XLR-rel. Fültanúja voltam, hogy micsoda hangzást produkált egy pár KRK Rokittal...
Bárhol megállja a helyét, hifi-szobában és számítógépasztalon is.