Először 500-asom volt, aztán 500+, majd 1200.

Eszméletlen jó gép lett volna egy normális üzletpolitikával, de sajnos nagyon elcseszték, így a PC került fölénybe. Aztán mikor meghalt az Amiga atyja, az egész bedőlt (bár már előtte is haldokolt igencsak).

Az egész gép lelke a lemezegység volt, aminek 500 és 500+ esetében nem volt egyáltalán(!) hibakezelése. Na ez odavert a gépnek rendesen, kb. használhatatlanná tette. Én programoztam is rajta, így elmondhatom, hogy kics....szettül sokat szenvedtem a lemezegység miatt. Volt, hogy többnapos munkám veszett oda, mert hibás lett a mentés. Állandóan vagy 10 lemezre mentettem, hogy 1 legalább jó legyen belőle.

Emellett az 500-nak az eredeti tápja, a dögnehéz fajta nagyon hamar besült, túlmelegedett. Nem volt rá megoldás, nem is javították (rendesen). Aztán megjelent az 500+, ennek a szuperkönnyű tápja már jó volt, úgyhogy ezt használtuk az 500-hoz is. Később ugyan kiadtak kifejezetten az 500-ra szánt ilyen könnyű tápokat, de akkor már kb. mindegy volt, mert az 500-as lejárt lemez lett.

Az 1200-nál jelent meg először a lemez hibakezelése, bár elég kezdetleges volt.

A Workbench-ről bármikor ki merem jelenteni, hogy a Windows 3.1 GUI előtt jóval megjelent! Az amigások már réges régen ikonvezérelt oprendszert hajtottak, amikor a Microfos még csak egy hasonló kivitelű (az is lopott) GUI-t dobott piacra a DOS-hoz!

Régi szép idők...