Ha felhívjátok, akkor kaptok, azért van ott a telefonszáma. Akit komolyan érdekel a dolog, el tudja érni. Nekem is sikerült, pedig semmi különleges képességgel nem rendelkezem. Habár ha jobban belegondolok, amikor még ért valamit a magyar közoktatás, akkor a szövegértés is hozzátartozott a játékhoz és megtanítottak olvasni a sorok között (már amennyiben szükséges volt ezt tanítani). Ha látom, hogy az egyik lehetőség nem megy, akkor megtalálom a megoldást, hisz ott van az is, csak látni kell. Lehet nehéz elképzelni, hogy valaki többet dolgozik, mint amennyit hardveraprózik, de van ilyen. Jó szándékból írtam, direkt fel is hívtam a figyelmet, mivel én elértem (érdekes és hihetetlen módon a mobiltelefonján) és tájékoztattam a kedves ph-s közönséget, hogy mi a helyzet. De itt úgy látszik nem szeretnek olvasni az emberek vagy inkább nem akarják érteni, fene tudja.

Megjegyzés: a mondandómban semmi személyeskedés nincs. Gyakorlatilag ezt akár a saját hirdetéseimbe is nyugodtan beírhatnám néha. Ráadásul hiába szoktam vastagon kiemelni azt, hogy ha valaki üzen, az legalább annyival könnyítse meg a helyzetet, hogy megírja mivel kapcsolatban üzen. A másik, amit szeretek még az az, amikor se köszönés, se semmi, csak a kérdést írja, melyet én szépen megválaszolok, majd se kép, se hang. Aki valóban érdeklődik és komoly szándékú, netán még tisztelettudó is, általában megkeres telefonon, nem véletlenül van. Itt természetesen kiemelem a mondandómban az is, hogy tisztelet a kivételnek. Béke.