Jó estét eme késői órán.

Szomorúan olvasom, hogy az elektronika-csere nem igazán működik. Szomorúan, mert ezt terveztem én is.

A mai napon ugyanis meghalt Faterom nagyvinyója. Mondjuk már vagy egy hete haldoklott, csak 2 nappal ezelöttig nem vettük észre, ma meg, mire rájöttünk, késő volt...
Elmondom hát a történetét.

Egy héttel ezelött kezdődött. Az első tünet. Anyu játszott a gépnél, mire az lefagyott. Nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentősséget, mivel Windows rendszer ül a gépen. Úgy 2-3 nappal ezelött elkezdett besűrűsödni a fagyás. Egyre töbször fagyott be. A mai napig a 6éves!!! XP haláltusáját véltük felfedezni. A vinyó haláltusája abban merült ki, hogy leállt (tányér lassul, kattanás, ahogy a fej kicsapódik nyugalmi álláasba) majd újraindul. Nem gyanakodtunk, mivel energiagazdálkodásnál engedélyezve volt a meghajtók lekapcsolása, és a gép se mindíg fagyott tőle. Mi azért elkezdtük az "adatmantést". Készítettük a rendszervinyót a formatC-re. Eddigre már csak két HDD volt a gépben. A rendszer, és a nagy. Aztán lehúztuk a nagyot is. Win elindult, én pedig Everest-el el kezdtem Stress-elni a HDD-t. Fél óráig semmi se történt. Nekem ennyi elég is volt, hogy leállítsam a gépet és visszakössem a nagyvinyót. XP föláll, majd megint everest. Kb 2mp-ig bírta a terhelést, majd leállt és soha többé el sem indult.
Így múlt ki egy 2,5éves 250GB-os Hitachi merevlemez.

Az én gépemben egy ugyanilyen meghajtó dolgozik. Egyszerre lettek véve, még egy kartondobozban is voltak. Elöttünk csomagolták ki őket.

Ezidáig az volt a terv, hogy Apu vesz egy új nagyvinyót (1TB) arra felküldjük az adataimat, majd elektronikacsere és az ő adatait. De ezek szerint nincs túl sok esély.

Öröm az ürömben, hogy nem vagy messze! Keszin lakok, nagyszüleim pedig Fóton a Rév utcában...